Gyógyító papok, Szelleműzés

A GYÓGYÍTÁS MÁGIÁJA

Az ember már az ősidőktől kezdve küzd a betegségek ellen. A barlang tüzénél még csak a sámán tánca, később a "boszorkánykonyhákban" készült gyógynövényfőzetek enyhítették fájdalmát!

Kr.e. 1800 körül Babilonban az orvos mellett a varázsló és a jövendőmondó is részt vett a gyógyítás folyamatában. Hammurabbi király törvénykönyvei közül tizenhét foglalkozott orvostudománnyal.

SZELLEMÛZÉS

Egy barlangrajz tanúsága szerint a szarvasagancsot viselő varázsló táncával űzte ki a betegséget okozó gonoszt. A fennmaradt csontmaradványokból arra lehet következtetni, hogy korai elődeink a barlangban égő tűz miatt gyakran homloküreg-gyulladásban szenvedtek. A fogszuvasodás és a vitaminhiány okozta betegségek mellett vadászat vagy csata közben könnyen lábukat és karjukat törték, de a bárd ütötte koponyasérüléstől is szenvedtek. A törött csontot két fadarabbal rögzítették, a gyógyulás azonban nem lett volna teljes varázslási ceremónia nélkül.

Az ősmagyaroknál a természetfeletti lények kiválasztottja vagyis a sámán tartotta a kapcsolatot a szellemek vilkágával. Mivel a betegséget az ártó szellemek ármányának tartották csakis a sámán gyógyíthatta meg a betegeket. A gyógyítás képességével felruházott sámán a törzs megbecsült tagjának számított. A szertartást rendszerint (agancsos vagy szárnyas) állatot jelképező öltözetben végezte.

GYÓGYÍTÓ PAPOK

Az asszírok gyógyíató receptjei Assur-bán-apli ninivei könyvgyűjteményének agyagtábláin maradtak fenn. A betegségek tüneteinek felsorolása mellett a gyógyszerkészítés folyamatát is leírták. A Kr.e. 7. században így már alkalmaztak pakolásokat, balzsamot, kenőcsöt és kúpokat. Egyiptomban is hasonlóképpen gyógyítottak, a diagnózis felállításához azonban már megtapogatták, megkopogtatták, sőt meg is szagolták a betegeket. Az orvosokat az úgynevezett "élet házában" papokból képezték, akik különböző testrészek, például a fej, a szem vagy a fogak kezelésére szakosoktak.

Az ókori egyiptomiak a múmiakészítés mesterei voltak, tudományos célból viszont nem végeztek boncolásokat.

A HIPPOKRATÉSZI ESKÜ

Az orvostudomány atyjának tartott Hippokratész a Kr.e V. és IV. században a görög Kósz szigetén praktizált és működtette iskoláját. Tanítványai esküt tettek, hogy legjobb tudásuk szerint kezelik a betegeket. A végzett orvosok az ő példájukat követve tesznek ma is fogadalmat. Hippokratész az ókorban egyenesen Aszklépiosztól, a gyógyítás istenétől származtatták, akit botjára tekeredő kígyóval ábrázoltak. A kígyó az életet szimbolizálja, Aszklépiosz botja pedig az orvosi hivatás jelképe.

FÛBEN-FÁBAN ORVOSSÁG

A növények gyógyerejét elődeink nagyon hamar felfedezték, az ókorban pedig már megjelentek az első gyógynövényeket és azok hatását felsoroló füvészkönyvek. Később megindult a természetes alapú gyógyszerek készítése: a növények megfelelő részeit porrá törték, feloldották, vegyszerekkel kezelték, és pirulává formázták. A görög Dioszkoridész a Kr. u.I. században jelentette meg De Materia Medica című művét, melyet még évszázadokig használtak. Ebben gyógyhatású termékként 600 növény, 35 állati anyag és 90 ásvány szerepel.

Boglárka: gyökere fogfájásra, levele és szára bibircsók ellen hatásos
Útifű: köszvény és idegzsába esetén segít
A fájós szeműnek liliomlevelekből főzött italt javasoltak.

Képek






Oldalak

    Gyakori keresés

    Képek






    Oldalak

      Gyakori keresés